Azt mondhatom el első körben, hogy amilyen egyszerű szó, olyan nehéz megcsinálni. Nem feltétlen kell bedőlni mindenféle híresztelésnek, miszerint olyan könnyű, mint a hátramenet. Nekem legalábbis az első próbálkozás kudarcba fulladt, mivel azt gondoltam, hogy ha másnak sem kell hozzá semmilyen csodaeszköz, amit csíráztató tálnak hívnak egyébként, akkor nekem is megteszi a jó nagy lapos jénai. Hát nem! Főleg, hogy állítólag a legnehezebben csíráztatható növénnyel kezdtem, így nem csoda, hogy elmaradt a sikerélmény, miután 10 nap után konkrétan rám rohadtak a hagymacsírák. De sebaj, mivel nem vagyok egy feladós, így beszáguldottam a helyi bioboltba, gondolván hátha hallottak már csíráztató tálról. Mosolyogva tájékoztattak - miután vonakodva és téblábolva megkérdeztem -, hogy van nekik és még választékuk is van. Van kerámia egyszintes és kétszintes, valamint műanyag kétszintes és háromszintes. És ráadásul a műanyagból még 3 színváltozat is volt. Ledöbbentem! Akkor meg főleg, amikor azt mondták, hogy nagyon sokan csíráztatnak mostanában. Ezek szerint csak én élek burokban, hogy nem találkoztam még a városban olyan emberrel, aki ezt az ipart űzné.
Csíráztató edény
Az első adag, ami rukkola volt nagyon jól sikerült, szinte az utolsó falatig a gyermek ette meg, így az ízéről nem nagyon tudok nyilatkozni, de amit megkaparintottam az alapján finomnak mondható. A vele egy időben csíráztatott brokkoli viszont bebüdösödött. A második adag vöröskáposzta és zsázsa volt. A zsázsa ugyanúgy járt, mint a brokkoli, viszont a vöröskáposzta az előírt csíráztatási idő előtt őrült burjánzásnak indult. Fél napig nem tudtam eldönteni, hogy mi az a rothadó bűz, már a kukára gyanakodtam, hogy felrobbant benne valami, de végül rájöttem, hogy a káposztának van igen intenzív illata, így vendégség előtt ne ezeket a magokat áztassuk be és ösztönözzük csírázásra.
Vöröskáposzta
És akkor jöjjenek a tippek:
1. Csak vegyszermentesen termesztett és hántolatlan (egész) magvakat csíráztassunk.
2. A magvakat először mossuk át folyó víz alatt, majd áztassuk be annyi időre, amennyit a csomagoláson javasolnak. Gabonafélék és hüvelyesek esetében (pl. búza, rozs, zab, illetve csicseriborsó, mungóbab, zöldborsó, lencse) ez kb. 12 óra, kisebb magvak esetében 4-6-8 óra is elegendő (retek, lucerna, káposzta, görögszéna, köles, zsázsa, napraforgó).
3. Ha tehetjük, a csíráztatáshoz használjuk szűrt vagy tisztított vizet.
4. A csíráztatási idő is eltérő magvanként, a búza, a mungóbab 2-3, a lucerna, a napraforgó, a köles és a retek általában 4-5 nap alatt csírázik ki.
5. Az ideális csírahossz szintén magvanként változik, a búzacsíra például 0,5-1,5 cm-esen a legfinomabb, a lucerna ideális hossza 2-4 cm, a reteké 2-3 cm. Ezeket érdemes otthon kikísérletezni a saját ízlésünknek megfelelően.
6. Ha a csíráztatót az utolsó 1-2 napra napfényes helyre tesszük, a csírákban klorofill és C-vitamin termelődik.
Röviden, tömören ennyi. Csíráztassunk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése