A választottam

Nagyon labilis vagyok, ha vásárlásról van szó és sajnos számtalanszor kidobtam már pénzt olyan dolgokért, amelyek nem váltak be, nem tetszettek, nem voltak jók méretben vagy csak simán a felesleges kategóriát gyarapították itthon. Hétvégén viszont egyedül sikerült elmennem bevásárolni és így több időm jutott nézelődni. Azt vettem észre, hogy mostanában csak célirányosan közlekedek bármilyen kereskedelmi egységben, nem lófrálok, nem nézelődök, hanem berohanok, kiválasztom, néha még meg sem próbálom és már fizetem is ki. Most viszont komoly dilemma előtt álltam, hogy fazonban és színben mit hozzak haza. Volt némi árdifferencia a két fazon között, de nem volt akkora, hogy az nagyot nyomjon a latba. Viszont volt egy másik nyomós érv. A szín! Ami igen fontos lett nekem mostanában. Talán ezért is lettem válogatós és sokkal megfontoltabb, mint azelőtt. A rózsaszínt, főleg, ha ciklámen eszem ágában sincs hazahozni. Bizonyára én is korral változok. A fekete túl snassz lett volna, de a padlizsán lila már bejött. Pedig régebben nem voltam nagy lila-párti, de észrevettem, hogy egy komplett ruhakollekcióm akad ebből a színből. Ez már az öregedés jele lehet? 10 év és jönnek a pasztell színek? De felocsúdva a dilemmámból befektettem erre a házicipőre, ami minden Flylady alapja. Eddig valahogy idegenkedtem attól, hogy itthon cipőben legyek, hiszen pont arra való a zokni is, sőt nyáron örül az ember, ha szabadon van a lába. És az meg milyen marhaság már, hogy ettől tettre készebbnek érzi magát az ember? Aztán csoda történt, vagy csak simán mágikus ereje van a cipellőnek, mert tényleg tettre készebb lettem tőle. Mondhatni, hogy meg sem állok, ha a lábamra húzom, futok-szaladok, intézkedek. Mégiscsak tud valamit ez a Flylady, habár nem vitattam sosem. Ami pedig mellette szól, hogy iszonyúan kényelmes, meleg, nincs hangja, mert egy vékony talpa van és pont az én tepsi lábamra illik, valamint az ára, ami 995 Ft volt a Tescoban. Ennyit bőven megért és már gondolkodom egy utódban is, ha ezt véletlenül szétdolgoznám.